Mi egyszer nagyon hosszan vártunk Németországban egy pizzára, közben többször szóltunk, miközben üres volt az étterem. Ráadásul kihoztak dupla áron ásványvizet, amit mi sajnos megittunk, így nem illett felállnunk. De aztán eldurrant az agyunk, s kimentünk. No akkor rögtön megjelent a pincér és rázta utánunk az öklét, hangosan ordítva...Jó volt, élveztük :)

A nem ismerés itt most előny (lett volna), mert sok-sok engem nem ismerő ember fogja majd olvasni, s ha valaki olyan szövegét olvasod, akit jól ismersz, akkor sok dolgot belelátsz, meg máshogy értelmezel...köszönöm szépen a felajánlást, már leadtam, de ha legközelebb lesz ilyen, akkor hosszabb időt hagyok rá, s élek a felajánlással...

Persze. Az, akit lóvá tesz.

Néhányszor beszélgettem vele 18 éves koromban: okos, intenzív, gondolkodó, szenvedélyes és vad volt. Marhára örülök, hogy megmaradt ugyanennek. Jó cikk, olvassátok el.